-->

2014. augusztus 20., szerda

1. rész - A lényegtelen/2

Mikor Titusz megérkezett, már semmilyen racionális gondolatot nem tudtam megfogalmazni. Danny ölében voltam, s úgy kucorodtam hozzá, hogy mindenem hozzáérjen. Rátette a kezét a lábamra, az ujjai alatt pedig érezte, hogy rángatózok. Fránya izom.
Asha cigarettát tömött, mikor Titusz felé fordította a fejét. Asha olyan lazán emelte intésre a kezét, mintha egy legyet akarna elhessegetni, mégis áradt belőle a feszültség, amibe az ujjvégei beleremegtek, az erek pedig megrándultak a nyakán.  Titusz nem viszonozta az intést, inkább úgy nézett rá, hogy egyértelmű legyen, látták már egymást meztelenül, s még engem is égetett az a leereszkedés, ami áradt belőle. Asha keze le is hanyatlott leverve az összes dohányát, majd gyorsan vett az én cigimből, felállt, és becsapta maga mögött a lakókocsi ajtaját.
Titusz felhúzott szemöldökkel nézett utána, de látható elégtétellel.
- Hát ebbe meg mi ütött? - kérdezte, aztán ledobta magát elénk úgy, hogy az egész lakókocsi feszülten roskadt egyet.
- Szia, Titusz - köszöntem és kirántottam magam a korcs kis békémből - Nem ebbe, hanem belé. És amúgy meglátta a képed. Szarul nézel ki. 
- Angyali Grace. Nem lehet mindenki olyan jó kiállású, mint Danny.
- Ő sem jó kiállású - vontam vállat - Vagy ha az is, ne mondd neki, mert hatalmas az egója.
- Mint mindene - morgott az említett.
Titusz nevetett, aztán a tarkójára kulcsolta mindkét kezét és hátradőlt. Vékony karját körbefonták a tetoválások, rövid pólója felhúzódott a köldökéig, látni engedve vékony hasát és az ott tekergő zöld-ezüst kígyókat. Bár vigyorgott és a szokásos nemtörődömséggel fütyülte ki a világot, tényleg rosszul festett. Szeme alatt ráncos karikák lapultak, mindene gyűrött volt és szürke, vékony, mosolygós szája pedig mályvaszínűvé sötétült, amitől olyan volt, mintha fázna.
- Amúgy én sem tudom, Asha miért hisztizik - tette hozzá Danny - Nem vagy valami nagy veszteség.
 - Sőt, elég nagy seggfej vagy, Titusz - néztem rá.
- Nem vagyok én seggfej. Most mit csináljak, ha minden nő többet képzel bele? Ti nők, neurotikusok vagytok és túlkombináljátok az egész életet. És aki kurvaként viselkedik, ne csodálkozzon, ha annak is tartják.
Erre azért felszisszentem.
- Ne kurvázd le Ashát.
- Egyszer nem mondott nemet. - Titusz megvakarta szőkés haját, aztán rumot töltött a szájába - Ne védd.
- Seggfej vagy - kivettem a kezéből az üveget és kiittam addig, amíg Titusz és Danny egyszerre nem ciccent fel - Ezt azért, mert nem érdemlitek meg. Ez jó fajta rum. A másik, pedig - feltápászkodtam a fotelből - Minden nő infantilis álomvilágban él. De ez nem ment fel senkit semmi alól.
Kirántottam a lakókocsi ajtaját a helyéről és Asha után mentem. Danny motorjára támaszkodva találtam meg, a domb szélén. A csillagok már lyukat vágtak a feketeségbe, a félhold is világított már valahol lejjebb, Asha meg csak állt az eget bámulva és még a cigijét sem gyújtotta meg. Sötét haja ernyedten lógott az arcába, szeme körül eldörzsölte a festéket, és egészében úgy nézett ki, mintha összedőlt volna a világ.
- Adjak tüzet?  - kérdeztem halkan.
- Van - mondta, aztán rám nézett és sóhajtott egyet - Nagyon látványosan felbasztam magam?
- Nem volt vészes. De talán nem ártana… mondjuk megbeszélni Titusszal, mi a helyzet.
- Nem kellene találkoznunk.
- Látod, ezt utálom. A ti kettőtök problémája, és egyből minket is belekeversz. Akár hiszed, akár nem, egyikőtöket sem akarom elveszíteni. Ne minket állíts választás elé.
- Azok után, hogy szakítottam vele, majd újra lefeküdtünk és fel sem hívott? Nem, kösz. Többet nem jövök, ha itt lesz. Előbb nyelek le keresztbe egy vasrudat.
- Nem is rossz ötlet. Minden férfi ezt a képességet keresi a nőkben. Lehet, hogy Titusz is összeszerelmesedik majd.
Asha rám pislogott, aztán alaposan végignézett rajtam.
- Ti hogy csináljátok Dannyvel? - kérdezte végül - Nektek olyan jól működik. Magától.
- Sokszor tépünk be együtt - nevettem fel, aztán közelebb léptem és végigsimítottam Asha karján - Amúgy pedig nem tudom. Nem is mindig működik. Csak még nem gondolkozom a problémákon.
- Szerinted is hülye vagyok?
- Nem. Szereted Tituszt, aki azt mondja, nem szeret téged. Ez egy elcseszett helyzet.
- Miért nem szeret? - Asha belenézett a szemembe, aztán elrúgta magát Danny Harley Davidsonjától, ami hatalmas csapódással dőlt az oldalára. Ijedten kaptam utána és tartottam, hogy ne szánkázzon a domb aljába és törjön ripityára.
Mire a zajra Danny is megérkezett fehér arccal, már csak én voltam a feldőlt motor mellett.
- Mindjárt megőrülök. - rohant oda, hogy segítsen - Hol van az a hibbant tyúk?
- Elrohant - a motor a helyére került, én meg a fogaim közé kaptam egy cigit és meggyújtottam.
- Leszarom. Elegem van a hülyeségekből. Az állandó vajúdásból. Ha a Harleymnak baja lesz, nem érdekel, hogy mennyire fáj a szíve, meg fogom verni. Te meg ne gyere ide, Titusz! - üvöltött hátra Danny - Menj és keresd meg a barátnődet!
- Nem a barátnőm.
- Leszarom!


***


Sárga fény morfiumtáncolt - apró vonalakat rajzolt a redőnyre, az ágyra, a meztelen hátamra, a levegőbe - aprókat rándult a felkelő nap. A szél még nyalta a koszos ablaküveget, a fák csak ringatóztak. A fáradtság lüktetett, és lüktetett a fejem is, a halántékom láthatóan pulzált, homokot éreztem a torkomban, zsibbadoztak a végtagjaim s a legrosszabb - a dohány íze a nyelvembe ivódott és ettől még a reggeli-cigit sem kívántam annyira. Mégsem volt olyan rossz. Ha elegendő a fű, a másnaposság csaknem eltűnik az ember életéből, ha pedig ennyi marad, csak azt jelenti, hogy annyit ittam, amennyitől fű nélkül talán nem is élnék. Kicsit elborzadtam, de nagyobb részt töltött el a késztetés, hogy visszaemlékezzek az estére.
- Lapos kúszás - nyögött fel mellettem félálomban Danny Kruger és rám vetette a karját úgy, hogy szinte mindenemet beterítette.
Óvatosan levegőt vettem - kétszer - aztán nőiesen felhorkantottam. Egyáltalán nem találtam romantikusnak, hogy Danny celofánt játszik, két percig bírtam csak, aztán átlöktem az ágy másik végére.
- Cseszd meg, bébi - morogta - Hajnal van, és máris kikosarazol.
Rövidet nyújtózott, s szemei nyikorogva nyíltak ki. Vérhálóim mögül én is rásandítottam.   
- Tudom - mondta helyettem - Soha többet pia, cigi. Annyiszor hallottam már - azért két újjal még végigsimított libabőrösen izzadt oldalamon. Válaszom egy jól megkomponált nyöszörgés lett.   
- Még arra se emlékszem, hogy lettünk meztelenek - mondtam elhaló hangon.
- Van egy-két ötletem - vigyorgott Danny.
- Anyám úgy hatvanszor kereshetett.
- Úristen, micsoda meglepetés volna…
- Danny!
Kruger sóhajtott, felült, s bár éreztem, mennyire fájhat a pörgős hányingerének minden apró mozdulat - fel is tápászkodott, arrébb rúgott pár sörös dobozt, majd a konyha felé indult, de olyan férfi mód, megfontoltan, nem flippergolyószerűen ide- odacsapódva.   
Felpattintott egy sört, s suhintott egy gyufát.   
- Ha jól emlékszem, motoroztunk is - tette hozzá.
- Így? Már ilyen állapotban?
- Az is lehet, hogy meztelenül... - nevetett - Aztán... ahogy körbenézek, Titusz még itt is van.
Követtem Danny tekintetét a paravánig, ami a mosdót volt hivatott elválasztani a lakókocsi összes többi részétől. Kilátszott alóla Titusz barna western csizmája.
- A zuhanyzóban alszik.
- Ez azért mégiscsak túlzás - nyögtem.
Danny mit sem törődve azzal, hogy olyan meztelen, mint mikor a földre érkezett, elhúzta a műanyagot, aztán annyira nevetett, hogy nekem is fel kellett ülnöm.
- Nincs egyedül - vigyorogta.
Lepedőbe burkoltam magam, és Danny mellé vánszorogtam, aztán becsuktam az egyik szemem. Tituszon csak a csizma volt, semmi más, persze a megszámlálhatatlan tetoválást és egy úgy szint meztelen Ashát leszámítva.
Delgard kiszámíthatatlan ege beborult, szalámi színűre sötétítette a lakókocsi belsejét, s minden olyan megszokottul nonszensz volt, hogy már tűrhetetlenül hozzám tartozott -  akár a reggelekhez a fejfájás. Akár Danny.   
Röhögni kezdtem, aztán Danny vállára borultam. 

1 megjegyzés:

  1. Kedves Bolonde!
    Nem is tudom, hol kezdjem.
    A történet így első nekifutásra sajnos nem fogott meg, de gondolom ez azért van, mert én inkább a fantázia szüleményeiért vagyok oda mostanában.
    Félre ne érts, a történeted eddig jól van felépítve, nem is tudok belekötni, csak most így egy kicsit furcsa volt a megszokottól eltérő témában olvasnom. De a történetedre kíváncsi vagyok, amint lesz egy kis időm olvasom is tovább.
    A felvezetésbe, az események rendjében, összeszerkesztésében, a dolgok megfogalmazásában semmi hibát nem találhatok. Mehetne könyvbe úgy, ahogy van.
    Kíváncsian várom a folytatást! :)
    ~peace foREVer
    Beth

    VálaszTörlés