-->

2015. március 1., vasárnap

1. fejezet - Az amazon

- Trixy, kicsim, megtennéd, hogy összeszeded a szemetet a női mosdóban? Egy öreg kurva megint szanaszét szórta a wc-papírt -  Doris megrökönyödött arcomat látva nyomban elvigyorodik. - Nyugi, nem használta.
- Úgy csinálsz, mintha nem sejtenéd előre a válaszom - megállok a kövön, keresztbe fonom a karom. Cipőm sarka karcolós, de azért fenyegetően kopogok vele.
- Tökéletesen tisztában vagyok veled - mondja - Viszont kérlek, húzd a segged a mosdóba, vagy elmondom Johnnynak, hogy többet bagózol, mint egy gyári munkás.
- Kérsz vagy fenyegetsz…?
- Zsarollak - megcsapkodja a fenekem és magára húz egy fehér takarítókesztyűt. – Vagy várj, nem is. Nálam jogos a haszonszerzés.
- Pfuit. 
- Amúgy már elegem van. Szétbarmolják a tükröket, sáros lábbal rugdossák a falat, és nem csak a férfiak céloznak mellé. Tudom, hogy lényegesen magasabb értelmet képvisel a nő ezen a földön, de könyörgöm! Rúzsfoltok a törölközőn,  letört cipősarkak a wc-csészébe dugva. Hihetetlen.
Doris megcsóválja a fejét és elindul. Utána baktatok, de továbbra is dacosan karcolom a cipőmmel a követ. Mint általában, ma sem vagyok nagylelkű hangulatban, tehát kétséget sem hagyok afelől, mi a véleményem a segítségnyújtásról. Baromság.
- Ugye tudod, hogy két óra múlva kezdek? - kérdem tőle.
- Tudom. Johnny mesélte, hogy ma kik jönnek. Exkluzív! Itt lesz Minyon meg Dritta, meg gyakorlatilag mindenkinek készenlétben kell állni. Szerintem ezért van ez a takarítási láz is - néz rám a felmosófát húzva maga mögött - Most mondd meg. Miattam egy falevelet nem rakna arrébb senki.
- Nem tudod véletlenül kik jönnek? - végigsimítok a szemöldökömön, hosszú, vörös körmöm karistol.  Le kellene reszelnem.
- Ilyen jól informáltnak tűnök?
- Nem, csak a budiban sok mindent lehet hallani.
- Most úgy csinálok, mintha nem hallottam volna ki a cinizmust, mert ez például pont igaz – vállat von, és kitárja az egyik mosdó ajtaját - Ma is, tudod miről beszélgetett két harmincas nőci? Hogy már lehet kapni hőre érzékeny vibrátort gazdaságos kiszerelésben. Sőt, vannak egyet fizet, kettőt kap akciók is. Míg a néni meglepi magát egy műtaggal, addig urának beszerez minden lyukkal vulkanizált műnőstényt, aminek sok előnye között a legjobb, hogy akármikor le lehet ereszteni, és elrakni a matrac alá. Csak a szokásos, de mi történt az igazi szexualitással?
- Úgysem kéne szaporodnunk.
Félmosoly tengődik a szám sarkában, egy tiszavirág-életű. Minden lyukkal vulkanizált… De inkább körülnézek. Doris kétségbeesése ugyan nem alaptalan, de egyáltalán nem olyan undorító a helyzet, mint amilyenre számítottam. Lassan és megfontoltan kiveszem kosarából az egyik seprűt, és simogatni kezdem a padlót, egy pillanatra arra gondolva, hogy körülbelül nálam is ilyen a kosz mértéke – csak hozzám nem jön senki. Oldalpillantásokat vetek a tükör felé, amin épp Doris szivacsa dolgozik. Szőke hajam borzas, mosásra vár, zöld szemem alá egyenlítői karikákat festett a mögöttem tudott húsz év, és hogy a világ teljes legyen, azt is meg tudom állapítani, hogy tíz év simán rám rakódott a nagy világfájdalmamban. A sokéves átlaggal ellentétben én inkább kilóra cserélném.
Doris folytatja.
- Egyébként akartam kérdezni valamit, így négyszemközt.
- Ki vele.
- Van köztetek valami?
- Mármint kivel?
- Johnnyval - gondterhelten elhúzza a száját.
- Mit gondolsz, aki annyira szexi, mint egy elektromos fogkefe, arra mennyire gerjed a főnöke?
- Nem válaszoltál a kérdésemre - Doris az ajkába harap.
- Mit számít, van-e köztünk valami? Tudod, hogy egyikőnk sem képes a normális emberi viselkedésre. Egész véletlenül nem jöttél rá, hogy én például szociopata vagyok? Egy jó tanács. Ha állandóan olyan képet vágnál, mintha valami büdöset szagolnál, engem és Johnnyt is kikergetnél a világból. És esküszöm, sokkal boldogabb lenne az életed nélkülünk. Kivételesen szar ízlésed van emberek terén.
- Ugyan már Trixy - Doris kezében megáll a szivacs és felém fordul. Vörös haja laza kontyban csavarodik a tarkóján, néhány bohókás szál az arcélét simogatja. Neki is zöld szeme van, mint nekem, de az övé sokkal csillogóbb, erősebb és szebb. Alakja formás a sok hajolgatás miatt, keze izmos, ajka eperformájú, s az enyém hiába vastagabb, merevnek és szigorúnak tűnik az övéhez képest. Annyira élettel teli - attól is kifáradok, hogy végignézek rajta.
- Lehet, hogy igazad van - mondja - Mindenesetre odavagyok Johnnyért, és téged is szeretlek. És egészen fantasztikus lenne, ha ti ketten nem…
- Atya ég, nyugodj már meg.
- Jó.
Ennyiben hagyjuk.
Alig negyed órát bírok ki azzal a tudattal, hogy seprű van a kezemben, így minden további könyörgésére süket leszek. Úgy érzem magam, mint valami lidércnyomás, és exkluzív estének nézek elébe. Dorist idézve, azt suttogom: - Most mondd meg! - de egy pillanatra sem érzek lelkesedést.
A lassan járj, később érsz oda a kedvenc módszerem arra, hogy növeljem egyedül töltött óráim számát. Magamra kapom a kabátomat és lassan indulok hazafelé, hogy otthon aztán készülődjek, hajat mossak, eltüntessem az olimpiai ötkarikámat. Persze felesleges fáradtság, az otthoni tükrök is ugyanazt fogják mutatni, mint a mosdóban társaik: megöregedett arcot, fénytelen szemet, mosolytalan  ajkakat, és ezen semmiféle tusfürdő és sampon nem segít.
Elég kiábrándító, nem? És valamilyen szinten azért igazságtalanságnak is érzem. Határozottan közönnyel akartam indítani, beletörődni, hogy egy new yorki senki vagyok, de a közöny minden erőfeszítésem ellenére utálattá változott. Kiült az arcomra.  Nem elég egy élet, hogy a Sznobériából kigyógyuljon az ember, és ha úgy gondolja, többet érdemel, elég nehéz elviselni, mennyire nem kap még annyit sem, mint azelőtt.
Hintőport szórók magamra, s közben elolvasom az üzenetet, ami a telefonomra villant: 9-re, ne cseszd el. J.

***

Nagyhangú férfiak özönlenek a néhány előkészített asztal köré a színpaddal szemben. Mindegyikük magas, némelyik jóképű, s ha nem a Knicks lenne, nyilván nem özönlene utánuk a kiszolgáló-személyzet és nem lenne bent dohányzás.
Alig látok a füstben és kaparja is a torkomat. Próbálok köhécselni, mégis énekelni készülök, aztán leülök a bárszékre, ölbe kapom a gitáromat és megpengetem.
A lábamra nézek. Nincs hideg, a combomon mégis lila a háttér a kirajzolódó ereknek, a térdem száraz, vádlim fentről nézve kicsit görbének tűnik.  Sóhajtok.  Szinte érzem a nagyképű röhögés szagát. De nem érdekelhet, erre még azelőtt rájövök, hogy noszogatni kezdeném magam. Hisz titeket is utállak egytől egyig, én állok a színpadon, nem ti, most ti vagytok a senkik, és rám szóródik az összes figyelem.
Johnny a függöny mögül les, telefonál és gint szörpölget, de azért figyel rám és tudom, hogy csak akkor fog megnyugodni, ha nem csak gitározom, hanem a számat is kinyitom végre. Nem én vagyok a legjobb marketing-fogása.
Ülök, a mellbimbóm karistolja a gitár hátát, és várom a fényeket, hogy énekelni kezdjek egy rekedtebb Ella Fitzgerald tónusban.
Nem mintha bárki is arra figyelne. Nem mintha engem érdekelne, figyel-e valaki rá. A bár fényei játszanak a bőrömön, a szőke hajammal sosem takarom a mellemet, még oldalról se. Éneklek és gitározom, mert ez egy színpad - de senkit nem álltatok azzal, hogy ez lenne a lényeg.
Összekulcsolom a bokámat a szék lábai alatt és kizárom a hahotákat. A dal francia, szép gyerekkorom emlékére, de erről sem Dorisnak nem beszéltem különösebben, sem Johnnynak, mert nincs jelentősége. Minyon és Dritta szórakoztatni kezdi a férfiakat, hallom a viháncolást. A cigarettafüst már az orromban van, pezsgőpukkanások hallatszódnak. Becsukom a szemem és elvigyorodok. Semmivel sem exkluzívabb ez, mint az összes többi.
Később Doris vár hátul a köntössel.
- Nem tudom, hány ezerszer mondtam már, de imádom ez a cuccot. Johnny jól kitalálta.
- Szerintem nem túl eredeti - mondom vállvonogatva.
Doris szégyentelenül vigyorog.
- De te az vagy.
- Hagyjuk már, mon cher.
- Most legszívesebben megölelnélek.
- Nem - a köntös alá húzok egy bugyit, aztán magamra veszem a ruhám - Semmi szükség rá. Amúgy mit keresel itt?
Johnny a vállamra teszi érdes tenyerét.
- Doris egyedül is megoldja a munkáját. Trixy, te inkább menj le. Szép volt.
- Azt írtad, ne csesszem el, de ma elcseszős kedvem van. Az jó, ha a pultba állok?
- Nem.
Johnny rámvigyorog, majd Dorisba karol. Kedvtelenül kilépek a függöny mögül. Zöld fény futkos az arcomon, az élő zenét felváltja a hangszórós dobhártyaszaggatás. Táncosok kerültek a színpadra, felül semmiben - de a kosarasok nekem füttyögnek. Mintha valami kutya lennék.
- Trixy vagyok - lépek eléjük.
- Életünkben nem láttunk ilyen jó előadást.
- Ha lenne CD-d, és így lennél a borítóján, azonnal megvenném.
Az előttem álló, hatalmas néger centerre mosolygok. Sok plakátról nézett már vissza rám ez a sok fehér fog. A Nike jól kiválasztja a leghatalmasabb arcait.
- Én pedig azonnal kimennék a meccsükre, ha nem narancssárgában játszanának. Tudja a narancssárga számomra nagyon idegen szín. Nem szeretem. Sokkal jobb a kék, vagy a zöld.
Az egyik férfi hátul, felnevet. Összetalálkozik a pillantásunk. Mélybarna szemei vannak, és mosolya apró gödröcskéket váj az arcába. Rajta nem csapat mez van, hanem egyszerű trikó, haja kékesfekete és borzasan mered az ég felé, egyik fülében pedig gyémánt fülbevaló csillog. Elborzadok… gyémánt fülbevaló.
- Cica - folytatja a néger vigyorogva - A kosár nem erről szól. Elmagyarázzam a szabályokat neked?
A néger szeme közé nézek:
- Nagyjából tisztában vagyok velük. Pardon.
Dritta, aki az egyik monstrum fél ölét foglalja el, sokkal odaadóbban teszi a dolgát. Liánként tekeredik hihetetlen intenzitással, s rendkívül ügyesen táncol az erotikus csábítás és a nimfománia kicsi manzárdszobájában. Megfordul a fejemben, hogy én is az ölébe ülhetnék valakinek, de mindig is halogatós fajta voltam, s a hidegségemet valahol szexepilként is emlegetik. Mondok és "un moment"-et és hátat fordítok nekik.
Johnny Doris karját markolva áll meg a pult mellett, miközben én a másik oldalán boros kólát iszogatok. Megelőzöm:
- Nyugi. Visszamegyek.
Johnny megcsóválja a fejét.
- Megőrülök tőled.
- Ők meg értem. Szuper vagyok.
Mindketten vetünk hátra egy oldalpillantást, és sok szempárral találkozik a tekintetünk. Johnny kiveszi a kezemből az italt.
- Most az egyszer vegyél erőt magadon, és légy kedves is.  És ha lehet, ne tarts több pihenőt.
- A szakszervezetnek lenne pár keresetlen szava az iménti mondatodat illetően.
- Olyan vicces vagy - Johnny a fülemhez hajol - Húzd fel a szoknyád, és hozd őket hangulatba.
- Még jobban?
- Nekem mennem kell. Ha bármi probléma támad… ne támadjon.
- Csak nehogy túl lődd magad.
- Te meg ne lőj túl a célon.
Mosolyt vicsorgunk egymásra. Visszaveszem az italt a kezembe, egybe lenyelem és megkerülöm a bárpultot. Az egybe ruhám oldalt combközépig sliccelt. Ahogy Johnny is javasolta, tovább szakítom.
A néger rámkacsint. Bőre nagyon sötét, szeme sárgásan világít rám. Szája vastag és ércesnek ható - mindenestül félelmetes.
- Na - recsegi és hellyel kínál - Robbie vagyok. A fülfukszos mögöttem Sky, aki a szöszivel csókolózik pedig Neander. A nevet tőlünk kapta, bár a szülei sem találhattak volna jobban rápasszolót.
- Aha - helyet foglalok.
- A többiek elkóricáltak, pedig itt van még Ryan meg Drix is. Sokan a csapatból, de nem mindenki. Egyéni kezdeményezés volt idejönni. Mindenki tudja, milyen hely ez, a Knicks meg nem reklámozza, hogy szereti a romlottságot.
- Aha.
- Trixy, igaz? - szólít meg a gyémánt fülbevalós enyhén piruló fülekkel. Biztos nem bírja az ékszerei súlyát, vagy allergiás a drágakőre, mert az arcán egyébként semmi jele nincs a szégyenlősségnek, sőt, nekem úgy tűnik, mintha megint színpadi-meztelenbe képzelne el. De nem is baj, végülis ez a dolga.
- Ma Trixy.
- Holnap talán Genevieve? - mosolyog rám. A gödröcskéi elragadók, valószínűleg lányok ezrei tolják a bugyijukat ilyenkor a kezébe az asztal alatt.
- Genevieve?
- Tudod, a dalban.
- Nem is gondoltam, hogy bárki, bármit is ért belőle - annyiban is hagynám a dolgot, de érdekes módon mosoly is szökik a számra. Keresztbe teszem a lábam, és csak a jóisten tudja, hogy sikerül úgy, hogy ne bámulja meg senki a bugyimat.
Robbie vigyorog rám:
- Jó hangod van, komolyan. És a dal is remek volt, bár én Sky haverral ellentétben semmit sem értettem belőle.
- Te francia vagy? - folytatja a fecsegést a fülbevalós. Én közben Neanderre pillantok, aki pár percen belül nyílt színen magáévá tenné Drittát, ha a lány nem bújna ki játékosan a szorításából. Egyre gusztustalanabbul néznek ki, bár tudom, hogy a kokain Drittának jótékonyan hat a libidójára.  Lehet, hogy élvezi is.
- Je ne peux pas dire. Je suis instruit.
Robbie értetlenül néz rám. Sky nevetve segíti ki.
- Azt mondja nem igazán, inkább műveltnek mondaná magát.
- Exactement - bólintok.
- Végülis  - ölel át Robbie hatalmas karjaival. Egyik ujja a ruhám alá lopakodik, aztán vissza - Szex közben nem számít, nem igaz?
- Nem – mondom egyetértően – Akkor semmi sem számít.
Mintha nem ülne körülöttünk a fél csapata - na meg az enyém - óriási kezével a végigsimítja a belső combom, és megrángatja a bugyimat. Semmi diszkréció, finomság nincs benne. A nyakamhoz hajol és úgy suttog,  hogy hallható.
- Kemény.
- Ó. Máris?
- Gyönyörű vagy.
- Akkor hívj meg egy italra.
- Szerintem nincs szükség ilyesmire.
- Szerintem meg van.
- Ugyan már, ne kéresd magad, a pénz nem akadály - keze egyre erősebben markol, már-már fájdalmas, úgyhogy az ujjaira zárom a combom. Még jobban.
- Nem tudsz nekem eleget fizetni - óvatosan megpaskolom az ölét - Jó áru vagyok, de csak nagy embereknek.
Mintha megállna a levegő. Neander kicuppan Minyon szájából, Sky szemöldöke fennakad, Robbie barna bőre sötétlilára színeződik. Kérdő pillantást szegezek feléjük, aztán felteszem a kezem:
- Jézusom, ne nézzetek így rám! Valami rosszat mondtam?
- Velem ne beszéljen így egy kurva.
- De Robbie, te egy seggfej vagy… Vedd le a kezed a bugyimról.
A néger fehér foga összenyomja az alsó ajkát, és tenyere úgy melegszik combjaim közt, mintha égne.
Javíthatnék a helyzeten, de csak nekem lenne jobb, ha tökön rúgnám.  Lábaim maguktól felállnak, szám széle remeg a visszafojtott röhögéstől.
- Mit mondtál? - Robbie nem üvölt, de valószínűleg csak azért, mert beszorult összelapított egója alá, s még nem kap levegőt.
Sky óvatosan feláll, de nem bírja vigyorát a szája sarkába szorítani.
- Meghívlak egy ginre - mondja.
Hagyom, hogy a gyémánt fülbevalós átölelje a derekamat, de még visszanézek a vállam fölött: Dritta szeme úgy szikrázik, hogy egy pillanatig sincs kétségem afelől, jobban gyűlöl, mint azelőtt. Sky megragadja a karom, én összeszorított szemmel nézem az arcélét, s nem bírom ki - felhorkan a röhögésem.  A pult felé vonszol.
- Nem vagy prostituált?  - kérdezi.
Fura agonizáló hangot hallatok.
Szembenéz velem.
- Akkor az vagy, vagy sem?
- Mit érdekel téged?
- Engem semennyire, de nem is velem akartad megpofoztatni magad.
- Ilyen verekedős?
- Te meg ilyen válogatós?
- Imádok az lenni - mosolygok.
Leülünk a bárszékre, arcomat óvatosan satírozza a pult tompa fénye. Fél szemmel még mindig hátra-hátralesek, aztán a ginbe kortyolok, amit Sky elém pördít.
- Na és? - óvatosan beszívom az alsóajkam, és a fiúra nézek. Magas, széles vállát hangsúlyozza a trikó, s szinte bármibe lefogadnám, hogy a hasa nem szűkölködik barázdában.
- Mi és? Megmentettelek.
- Engem?  Rémes, de szerintem nem volt rá szükségem.
Elmosolyodik.
- Nem ismered. Vadállat. És megszokta, hogy imádják a nők.
- Kötelességem lenne imádni?
- Végülis igen - kérdőn néz rám.
- Ja, bocsi. Én vagyok a hely zsákutcája. Senki sem tudja, miért alkalmaznak.
- Tehát nem vagy prostituált.
- Nem jelenteném ki.
Állja a pillantásomat, aztán az asztalok felé pillant, ahonnan a benga néger figyel minket.
- Megbántottad Robbie érzéseit.
- Pfuit.  Jó emberismerő vagyok.  Tényleg egy seggfej. És nem túl nyugodt természet. Veszélyes.
Sky elől gyorsabban fogy az ital, mint előlem. Én óvatosan kortyolgatok, s mintha méregetnénk egymást. Szép, tökéletesen ívelt szeme és sötét szempillája van, az arcéle is rendben, épp elég erőteljes ahhoz, hogy mosolygödre miatt ne tűnjön kisfiúnak. Az orra egyenes, egyáltalán nem nagy, felső ajka középen megvágott, az alsó meg vastag.
- Mennyibe kerülnek a nők? - kérdezi aztán.
- Mennyit fizetnél értem?
- Inkább mennyit fizetnék neked.
Perifériám mutatja, ahogy a megbántott sportoló felénk közeledik. Ilyenkor látszik, miért különleges az este. Szólhatnék Tommynak, hogy agresszív-riadó, de mégsem teszem. Egy Nike plakátot senki sem fog melegebb éghajlatra küldeni.
- Romantikus alkat vagy? - nézek Skyra. - Mert ha igen, akkor előre is elnézést kérek.
A vastag alsó ajkába harapok. Nem akarok játszadozni a nyelvemmel, még csak nem is szeretném, ha rendes csókra gondolna - csupán az arcába tolom magam és nyitva hagyom a szemem. Benne van a játékban - meg se lepődök - a kezét a csípőmre csúsztatja, de azért halkan a számba dörmögi:
- Remek.
- Csak nincs barátnőd?
- Nincs - ujjával végigsimít a ruhámon - Robbie ettől a pillanattól gyűlöl.
Elhajolok.
- Ugyan már.
Lesöpröm a kezét magamról, keresztbe teszem a lábam, és újabb kortyot engedek a torkomba.  Meglepően jól esik.
- Francia vagy? Gyönyörűen énekelsz.
- Dehogyis. Viszont… most már megmentettél, úgyhogy elmehetsz.
- Nem mentettelek meg. Te mondtad, hogy nem szorulsz rá. Viszont megcsókoltál.
- Nem prosti vagyok?
- Az vagy?
Felnevetek.
A szemem közé néz, s bár füle pirosas a gyémánt mögött, szemernyit sem látszik megszeppentnek.
Beadom a derekam.
- De ne maradjunk itt.



1 megjegyzés: