-->

2015. október 30., péntek

4. fejezet - Viszlát, Doris!

- Töltök magamnak valamit – mondom lassan és hátracsúszok az italokhoz.
- Tölts. A vendégem vagy. Mert kirúgtalak, kárpótlásul.
Johnny még jobban a szemébe húzza a gengszterkalapját, aztán csuklik egyet.
- Kedvellek Trixy, tényleg, a magad furcsa módján azért szórakoztató lény vagy, meg
hát rohadt gyönyörű… tényleg szép. Különleges. Csak egy ilyen helyre olyan embereket akarok, akik kussolnak és teszik a dolgukat. Mintha ez egy munkahely lenne. Elképesztő, mennyi mindent tettem azért, hogy te itt lehess, lakhass, és egyáltalán létezhess, leginkább Doris miatt. Olyan jószívű lány – Johnny homályos szemmel figyelte, ahogy kortyolok üvegek aljáról – Annyira a szívén viseli a sorsodat. Azt mondja, remek énekesnő lennél. Neked tényleg nem itt a helyed.
- Berúgtál te, nem kirúgtál. Nem akarsz lefeküdni?
- Tegnap valaki itt hagyott neked egy telefonszámot.
- No lám - a szívem megbillen egy pillanatra.
- Beraktam a pénztárcámba, mindjárt mutatom…
Johnny lelöki magát a pultról, aztán egyik kezével még kapaszkodva előveszi a farzsebéből a tárcáját – sok dollár kandikál ki belőle, de mielőtt odaadhatná, elborul és maga után rántja a bárszéket is.
- Nem igaz… - kimászok és a hóna alá nyúlok – Ennél azért többet vártam tőled.
- Tényleg jót tenne, ha lefeküdnék.
Nem mozdul, úgyhogy feladom és leülök mellé. Megigazítom a hózentrógerét, mire oldalra dönti az arcát és ujjaival megérinti a térdemet.
- Johnny… pas bon.
- Vigyél haza.
Ujjaival még egyszer végigsimít a lábamon, aztán nagy levegőt vesz, felül és visszazuhan az ölembe. Nehéz karja rám nehezül, és a szoknyám vékony anyagán keresztül érzem, hogy milyen meleget lélegzik.
- Szállj le rólam - nyögöm, aztán megpróbálom odébb taszigálni.
- Nekem sem öröm - mondja akadozó nyelvvel – Na jó, egy kicsit azért igen. Trixy. Hét pokolban nem találni ilyen ördögi nőt, mint amilyen te vagy.
- Nagyon köszönöm.
Johnny nehezen feltápászkodik, én is utána, de érzem, hogy csak a szám nagy, ugyanolyan rosszul vagyok, mint ő, de nem csak az alkoholtól. Tényleg kirúg? Ennyit érek? És milyen telefonszám? Sky?
Az utolsó emberek is kiszivárogtak már a bárból, sajnálom Dorist, hogy ezt a rumlit majd neki kell összekaparnia, de mégsem sajnálom, mert életvidám, Johnny törődik vele, és biztos nem hagyja majd, hogy kitegyék a lakásából.
Johnny nyöszörög és majd teljes testsúlyával nehezedik a vállamra - a térdeim rogyadoznak alatta - , és alig értem magam, miért is cipelem és nem hagyom a törött poharak között a bár padlóján. Doris őt is felsöpörhetné, végülis pont az ő reszortja.
A sárga taxi normális méretű, de Johnnyt alig sikerül a hátsó ülésre gyömöszölnöm. Úgy kuporodok mellé a maradék helyre, mintha tetriszt játszanánk, valahogy valamije mindig hozzám ér, és bárhogy mozdulunk, puzzleként ragadunk egymáshoz. Lehúzom az ablakot, Johnny meg kutya mód hajol át rajtam és lefetyel a levegőbe. Szánakozva megsimogatom a fejét, de hamar abbahagyom, mert látom, bármennyire részeg, mindenre emlékezni fog, és ezért a lekezelő mozdulatért inkább utálatot kapok majd, mint dicséretet.
- Gondolom egy kis víz is jól esne... - mondom azért.
- Trixy, jóanyám se bánna szebben velem - Johnny rekedten válaszol, de már rám néz, és látom, hogy a vérhálók mögül újra felsejlett a tudata. Hogy jobban tisztuljon, kicsit meg is dörzsöli a halántékát, de aztán visszahajol a menetszélbe.
Kilapul a testem attól, ahogy rám nehezedik. Levegőtlen tüdővel mondom:
- Jó anyád nem szerethetett túlzottan.
- Ahogy elnézlek, téged sem.
Persze csak szellemes riposzt akart lenni, de nem volt szellemes, és igencsak az elevenemre tapintott. Erőt veszek magamon, és visszalököm Johnnyt a másik oldalra.
- Ott is van ablak - teszem hozzá.
A főnök lassan végigmér, és leveszi magáról a kalapját, hogy az én fejembe nyomja. Hózentrógere bágyadtan lóg le a válláról.
- Egyszer beszélgetnék veled - mondja, és a térdemre teszi a kezét - Persze normális emberi interakcióra alkalmatlan vagy, de azért megpróbálnám.
Én is a térdére teszem a kezem, de csak azért, hogy a nadrágján keresztül a bőrébe marhassak.
- Nem tartalak túl sokra, Johnny. És ilyen állapotban különösen érdekes az, hogy rám mondod, hogy alkalmatlan.
- Ne beszélj így velem - mondja - Bár már úgyis mindegy, levettem rólad a kezem...
Hogy nyomatékosítsa, tényleg leveszi rólam hatalmas tenyerét is, de látom ahogy a dühös ér rángatózik a nyakán.
Pár percig csendben utazunk, a taxi szlalomozik a kis utcákban, de mire elkalandozhatnának a gondolataim más felé vagy esetleg hányingerem lehetne, Johnny erősen magához ránt és belerecseg a fülembe.
- Miért nem lehet veled beszélni, a kurva életbe! Miből értesz? Ebből? – elenged, hogy elővegye a pénztárcáját, belemarkol, majd a két combom közé nyom egy pár húszast, na meg amit a keze talál - Ez jól esik, mi? Ja, vagy várj, te nem fogadod el a pénzt ilyen könnyen… A kosaras pénzét sem sikerült, mert nem dolgoztál meg érte - Johnny olyan hangon üt, mintha egy hülyéhez beszélne - Akkor gyerünk, vetkőzz...!
Önkéntelenül eszembe jut Baabel, akinek az étkezőasztalára feküdtem, hogy ott maradhassak nála. Terpeszbe vágom magam és kihívóan Johnny szemébe nézek, majd kiszedem a pénzt a bugyim mellől és dolláronként az arcához vágom, nem dühösen, csak lassan és lekezelőn. Látom, hogy a taxisofőr sanda pillantásokat vet ránk a tükörből, de nem szól, talán azért, mert ismeri Johnnyt, ahogy a környéken mindenki, vagy már megszokta, hogy nők dobálnak pénzt egy férfihoz a bugyijuk mellől. De nem érdekel.
Johnny elkapja a kezem, és oldalra csavarja, aztán rám hajol és azt mondja:
- Ne is fogadd el, akkor dolgozz meg érte... Ezt kértem mindig. Dolgozz. Meg. Érte. Jajj, de szar az élet! - az én hangomat utánozza - Jajj, de szar körülöttem mindenki! Akkor csinálj valamit, te normális!
Utálattal beleharapok a szájába ő pedig még nagyobb utálattal visszaharap, úgy, hogy a kalapja leesik a fejemről. A taxi megáll, Johnny az egész pénztárcáját otthagyja a sofőrnek - a gengszterkalapot is - és gyorsan rugdossuk egymást a lépcsőházba. Úgy haladunk előre, mintha minden lépésnél ki akarnánk gáncsolni egymást, de Johnny néha meg is teszi, aztán továbblök, egészen addig, amíg az első emeletre nem érünk és be nem lépünk a lakásába. Ott aztán teljes erőből bevágja utánunk az ajtót, és az ajtólapra szorít, pont úgy, hogy a kilincs a derekamba nyomódik.
Keze megmarkolja a ruhámat, összegyűri, és nem óvatoskodik, még a rojtokat is letépdesi az aljáról, ahogy próbálja leszedni rólam.
- Ezt akarod? - sziszegi, s bár nem minden mozdulata pontos, s gyakran meginog, annyival erősebb nálam, hogy még ennek ellenére sem tudok távolabb menni tőle.
Végigsimít az oldalamon érdes ujjaival, száját pedig a nyakamhoz illeszti. Nem csókolgat, csak a vállam felé csúsztatja az ajkát, közben a ruhám alatt már a melltartómat babrálja és a csatt hamar enged. A derekam továbbra is teljes erővel nyomódik a kilincsnek, és egyre jobban fáj, mert ahogy próbálok elhúzódni, Johnny visszalök.
- Így jobban fogod érezni magad?
Aprókat lélegzek, de nem válaszolok.
Leráncigálja a fejemről a ruhát, a melltartó is lehullik, és meztelen felsőtestem az ingjéhez simul egy pillanatra, de aztán távolabb lép és megnéz. Egyenes háttal nézek vissza a szemébe, aztán meghúzom a hózentrógerét és minden előzmény nélkül, anélkül, hogy egyáltalán lejjebb siklana a tekintetem, az alsónadrágba csúsztatom a kezem. Recésen nyög egyet, de nem veszi le a szemét a mellemről és az arcomról, a szája megfeszül, a dühös ér tovább rángatózik az állán.
- Úgy néz ki, mégis…
Kezdek megijedni. A kezem kicsúszik a boxerből, Johnny viszont egyre jobban szorít, aztán egy utolsó pillantás után lehajol, és a mellembe vájja a fogait. Nincs benne semmi játékos. Homorítva játszik az ajkaival rajtam, kezével harciasan letolja a bugyimat ameddig lebírja, és én teljesen az ajtónak préselődve remélem, hogy tart még a zsanér annyira, amennyire Johnny ereje nekifeszül.
Johnny csak annyi időt ad, amíg levegőt vesz, majd a mellemről lejjebb vándorol. Megcsókolja a köldökömet, a bugyimból kibújtatja a lábamat és elémtérdel. Végigsimít a belső combomon, aztán megfogja mindkét térdem és terpeszbe feszíti a lábamat. Belém harap, és közbe simít, markol, barangol és utál - becsukom a szemem, és az ajkamba harapok. Le fogja tépni rólam a bőrömet is. Hál’ isten a lelkemet nem tudja, mégis fészkelődni kezdek és egyre mélyebb lélegzeteket veszek. Minden zsigerem kiabálja, hogy ne érj hozzám – és mintha Johnny is hallaná, érzem, hogy minden pillanatban a menekülés lehetőségét kínálja fel… Elég lenne csak felkiáltanom, hogy ne, és elengedne ebből a kiszolgáltatott testhelyzetből, de én mégsem teszek semmit.
Vagyis igen. Johnny hajába tépek, és még jobban az arcába tolom magam.
Erre Johnny elengedi a térdem és feláll. A lábaim remegnek, és alig tartanak meg az ő segítsége nélkül. Az arcomba néz, vörösre harapott ajkam pihegésén szánakozva elvigyorodik, de ahogy dacosan állom a pillantását, megmarkolja a fenekem, és úgy tolja belém magát, hogy nincs semmi csók, vagy csitítás. A könyökömmel az ajtót püfölöm, a lábammal a csípőjét fogom át, de a szemem homályos, és az egész lakás dadogva ellenkezik.
Nekicsapódok az ajtónak, először csak gyengéden, aztán olyan erősen, hogy levegőt se kapok. Minden ugrál velünk, a zsanérok küszködve zokognak. Johnny vállába karmolok, ő a borostáival dörzsöli az arcom és fáj, ahogy csapódok, túl vad, túl heves, túl nagy - addig harapom a nyakát, amíg el nem hajol a fájdalomtól.
Mérgesen nyög egyet, mikor véget ér. A fejem hátracsapódik még utoljára, aztán zsibbadok. Mindenhogy, ahogyan zsibbadni lehet.
Johnny a földre rak és felhúzza a nadrágját. Valahonnan előbogarászik egy szivart és hátat fordít nekem. Még lihegek, amikor mondja:
- Tényleg ki vagy rúgva.
A szeme vörös, még nehezen áll, ezért is nehéz elképzelnem azt, hogy képes volt ilyen mértékű erőkifejtésre az előbb, de nem is akarok rá emlékezni.
- Jó - mondom színtelenül - De csak reggel megyek haza. Aztán nem látsz többet.
*

Johnny nem alszik el gyorsan, s mikor végre hallom az ütemes hortyogását, halkan odaszólok még:
- Johnny...?
Semmi reakció. Kint már világosodik, látom a padlón a csillogó csatos cipőmet, meg a főnök ingjét, sörösüvegeket - régről, pár nyakkendőt, szétszóródott papírlapokat.
Óvatosan felülök a kanapén, lábaimat összezárom, amitől az alhasam fájni, minden tagom reszketni kezd. Az éjjeliszekrényen egy üres whiskey-s üveg ontja rám az alkoholbűz emlékét, a fejem majd szétrobban, és kissé hányingerem is van, de muszáj így maradnom és muszáj nagyon óvatosan mozognom.
Tudom, hogy recseg a padló, ahogy az ajtó, Johnny és minden ebben a lakásban, éppen ezért, még ülve nézek körül, hogy a lehető legrövidebb úton jussak el Johnny íróasztaláig. Kicsivel odébb az ágyon a férfi brummog, és szivarfüstöt meg piaszagot büfög fel. Fintorgok egyet, majd lassan felállok, és elindulok a szoba másik sarkába.
Minden lépésemnél aprót nyöszörög a szürkére fakult hajópadló, ezért minden lépésemnél hátra is lesek. Johnny - mint egy leterített vadállat -, a fehér paplanok között szuszog, és a karom, mellem helyett most a lepedőt markolássza. Tovább lépdelek.
Az íróasztal régi, és tele van mindennel, ami miatt semmit sem lehet találni rajta. Három kávésbögrét is felfedezek a papírlapok alatt, melyek aljából már ütve fúróval sem lehetne kiszedni az odaszáradt cukrot. Az első fiókkal kezdem. Lassan húzom ki, ő pedig meghálálja a gondoskodásomat, alig csap nagyobb robajt a padlónál. Kisebb agyérgörcsöt kapok, de a kiömlő cuccok között találok egy kis pénzt, elrakom.
A második fiókban egy pisztolytáskával találkozom, benne egy Revolverrel. Nem lep meg, hogy Johnny valóban tart magánál fegyvert, az már viccesebb, hogy ilyen komolytalan, női példányt. Anyámnak volt hasonló, a kis flitteres táskájában tartotta a Chanel 5.0-ja mellett. A biztonság kedvéért azt is magamhoz veszem. A harmadik fakkban még két borítékot találok, mindkettőn más-más név ácsingózik: Geremaya, F. és valami Alexandrov. Összesen 5000 dollárnyi készpénz van bennük, csak alig tudom elfojtani a nyögéseket, amik felszaladnak a torkomból.
Hátranézek újra, az alvó-nyüszögő Johnnyra, aztán összerántom a szemöldököm, megkapaszkodok az íróasztal szélébe.
Kiveszem a pénzt, és a borítékot újratöltöm pár használt, fehér, néhol kávéfoltos lappal, ami az asztallapról hullott alá a fejemre, aztán eldöntöm, hogy most már megremeghetek és egy picit felzokoghatok:

- Tényleg kirúgtál, te faszfej? – suttogom akadozva – Tényleg hagytam, hogy megdugj?
Felkapom a tegnapi chicago-ruhámat, a cipőmet és olyan hamar, ahogy csak lehet, kiszaladok Johnny szobájából. A folyosón veszem magamra a rongyos jelmezt, és hálát adok mindennek, ami létezik, hogy senki sem jön velem szemben, aki felkeltené Johnnyt azzal, hogy észreveszi - a melltartómat nem hoztam magammal.
Utolsót igazgatok magamon, aztán az ujjaim közé fogom a kis revolvert, amit elemeltem. Pindurka csöve van, de a tárba nem nézek. Olyan típusú, amivel szúnyogokra szokás lőni a nagy melegben… Elképzelem Johnny katonás arca és hatalmas nagy ujjai díszletében, és szinte nevetnem kell. De nem nevetek.
Nem szállok metróra, elég közel lakok Johnnyhoz, hogy kibírjam két lábon, és séta közben, ahogy a hűvös reggeli szél belekap a szoknyám megmaradt rojtjaiba, mint Johnnyt az este, végre elkap a hányinger.

Otthon minden úgy fogad, ahogy hagytam. Bemegyek a konyhába, visszahozom a boromat és ráharapok az üveg szájára. Vedelek - minden egyes korttyal messzebb kerülök Johnny leheletének ízétől és a magamétól is. Kicsit később lezuhanok a kanapéra, és hátravágom a fejem. A sarokban álló gitárom fejjel lefelé integet, én meg fájó szívvel integetnék neki vissza.
A zuhany alá állok, hogy végiggondoljam az egészet. A forró víztől kipirosodik a bőröm, de a hideg falnak kenődve kiegyenlítődik az egész… dúdolni kezdem a Fevert, aztán abba is hagyom. Megcsóválom a fejem.
Azért hagyok egy levelet, mielőtt összecsomagolok és elindulok a tűzlépcső lefelé. Még érzem kint Sky Hugo Boss illatát.

Doris,
Sajnálom, elmegyek.  Újrakezdem. Ha változik valami, megkereslek, persze akkor nem, ha éhen halok, megölnek az utcán, vagy olyan híres énekesnő leszek, aki természetesen annak rendje és módja szerint elfelejti a régieket.
Trixy

ui:  Kérlek, gondold át még egyszer, mert lehet, hogy tényleg te leszel a rossz döntések tárháza. Lefeküdtem Johnnyval. De ő is velem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése