-->

2015. november 22., vasárnap

9. fejezet - Stigma

Úgy merülök el a méteres kádban, mint egy darab kavics. Habcsókok úszkálnak a fejem körül, valami rögönyös nyúlvány tartja a hátamat, hogy masszírozzon, én meg csak fekszem, és rémülten veszem tudomásul, hogy úgy bőgök, mint egy kislány. Próbálom abbahagyni, de mit sem ér az akarat - egyébként még csak nem is azért sírok, amiért kellene - csak hiányzik a babám. Töredelmesen bevallom magamnak, hogy egy kézitáskányi robbanószer sem tud annyira elgyengíteni, mint az emlékek. Alámerülök, és buborékokat küldök a víz felszínére. A sós meg az édesvíz összekeveredik. Simogatja és libabőrözteti a bőrömet.
Sky megfulladásom előtt pár másodperccel kopogtat, felülök hát és magam elé húzom a lesüppedt habtócsákat.
- Telefonáltál? - kérdezem tőle rezignáltan.
Ledob mellém egy kupac törölközőt, valami ruhát, aztán ránéz az arcomra, megfigyel, összegez és végül vállat ránt.
- Majd ha kijössz, beszélünk. Most túl meztelen vagy.
Nyelek egyet.
- Valóban.
- Nem, egyébként még nem – mondja azért egy kis hatásszünet után - Amúgy sem tudom, mit mondhatnék.
- Nem tudhatod.
Megint veselátó tekintettel néz a szemembe. Aztán önkéntelenül lejjebb siklik, végigjárja a meztelen vállam, a vízből kibukkanó combomat és térdemet.
- Majd kint megtudom.
S amilyen elegánsan jött, olyan elegánsan is csukja be maga után az ajtót.
Halogatom a kiszállást, de a víz hideg, a derekam fázik, és a bőröm is összeugrott már. Úgy vonszolom ki magam, mintha keresztet cipelnék, csúszkál a nedves talpam alatt a (minimum) márványpadló, s mire kimegyek, a tv fénynyalábokkal szórja tele a kanapékat és Sky-t, alig hallható sutymorgás bújik elő belőle - s mindezek ellenére a férfi olvas, párnára hajítva lábát-fejét. Sport-összefoglaló megy - megállapítom, majd azt is, hogy a szobában tartózkodók közül nemcsak engem nem érdekel.
Nem mondom nevetve, hogy jé, te sportoló létedre olvasni is tudsz… hülyeség lenne. Pólójában és illatával ülök le Sky mellé, megacélozom a mimikámat. A férfi pár percet várat, de mintha csak azért tenné, hogy legyen időm poszttraumás agygörcsöm előtt lélegezni, ülni, fázni - majd lapjaira fekteti az irományt és azt mondja nekem, rendkívül egyszerűen, hogy:
- Hallgatlak.
Sóhajt gyűjtök.
- Amennyiben valami tündérmesére számítasz, ki kell, hogy…
- Nem. Vagy mondd rendesen, vagy ne mondj semmit.
Túl sokat kínlódok a férfin, ez tűrhetetlen - nem is rájövök, hanem rászaladok arra a gondolatra, hogy megcsókolom. Előrehajolok, gyorsan, frottír köntösbe csomagolt testem olyan kecsesen lő ki felé, hogy érkezésemmel csak tompán érintem a mellkasát - ráadásul egyik legpuhább részemmel. Az ajkam a dermedt szájára illesztem. Aztán a szemébe nézek, és meggondolom magam. Sky máris próbál kibújni a csók alól.
- Olyan gyerekesen viselkedsz - morogja az ajkaim közé.
- Azt hiszed, de nehéz dolog ellenállni neked.
- Velem ez - kisebbet nyögve tényleg arrébb lök magáról - nem fog működni.
Nem tántorítok. Nem csak azért, mert így helyes taktikailag, hanem azért is, mert az illata tiszta, és sallangmentes - virágnak a virágillat, embernek az emberillat. Nem lehetne leírni. Meleg, hűvös, mentolos, és magába szippantó.
- De fog - mondom neki - Mert ha nem mozdulsz, mindent elmondok.
Elhelyezkedek a mellkasán, lábaimat megigazítom hátul - összességében ráfekszek. Habár arcom olyan nyűgös és enervált, mint amilyen szokott lenni, a hangom is rekedt, használtnak tetsző, Sky meglepett mosolyt kanyarint a szája szegletébe - figyeli, ahogy rákucorodok. Ha tudná, hogy előbb bömböltem, nevetne is.
Persze őrzöm a hidegvérem, amennyire csak tudom. Ő is elkomorul.
- Ez - magyarázom rajta létem okát - ahhoz kell, hogy végig érezzem a fölényemet.
- Aha. Gondolom a csók is arra kellett volna.
- Rövidesen meg fogod unni a hülyeségeimet.
- Már meguntam. Mesélj.
Eltüntetem magamból a komolyságot.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki utálta az életét. Egyszer gondolt egyet, és úgy döntött, átvágja a főnökét és meglopja - egy pillanatra Sky orrára nyomom a szám, de csak azért, mert nagyon szégyellem magam - Kirámolt egy fiókos asztalt, és eltűnt. Örült magának, de azóta nem tudja, hogy mi történik vele. Keresik, idegenek és fél, mert nem melegíti egy jól menő kupleráj padlófűtése, mikor pofára esik.  
Sky lesi az arcomat, majd megfogja a hátam, és felül velem. Az öléből is kitesz.
- Ennyi? 
A hajamba túrok. 
- Nem elég? Tolvaj vagyok.
- Mennyire tudsz sokat a főnököd ügyeiről?
Egy pillanatra Johnny nadrágban viselt dolgaira gondolok, aztán kikergetem a fejemből a hülye emlékeket.
- Volt nálunk drog, meg nagy ritkán illegális szerencsejáték, de ez csak egy leheletnyi alvilág, és amúgy sem avattak be sok mindenbe. Egyszer próbáltam ki a kokaint, de Drittán kívül senki sem volt nálunk rápörögve a drogokra… Johnny sem. 
- Nem kényszerítettek semmire, amíg...?
- Nem-nem, de tudom, mire gondolsz - most már őszintén mosolyodok el - A nő nem választhat ilyen helyet magának önszántából. Sky, választhat. Nyugiban is lelécelhettem volna. De nézz rám. Úgy mi a francot lehetett volna kezdeni? Hogy is mondják, mon cher? Cseberből vederbe?
- Mindenki indulhat nulláról.
- Te már csak jól tudod, itt a tetőlakosztályban.
- Ebben a pillanatban lényegesen jobban dühítesz, mint amennyire segíteni akarok - nem is a szavai, inkább a testtartása miatt maradok csöndben.
Megpróbálok újra visszaülni az ölébe. Nem ellenkezik - karját a derekamon át a lapockámra helyezi, és megtart maga mellett - a vállára hajtom a fejem, a nedves hajam átáztatja a pólóját. Érzem, ahogy lélegzik alattam, lassan megfontoltan, érzem a fülemen a kifújt szén-dioxidját. Megnyugszom, és elkezd bennem megfogalmazódni valami, ami nem igazán szokott. Végérvényesen a vállára hajtom a fejem, és elmotyogom:
- Merci.

*

Doris összegabalyodott lábbal ült a földön, a zokogáson kívül a hideg és az undor is rázta. Úgy kiabált és hisztizett, akár egy elkényeztetett kamasz, haja összegabalyodott, a kontyból szinte minden tincse kiszökött. Johnny úgy állt előtte, akár Oroszlánszívű Richárd. Nadrágja a combjára lapult, kezét csípőn tartotta. Vastag ajkai között szivart szopogatott, persze, s mellé hangja olyan volt, mint a ráspoly.
- Szánalmasan festesz - mondta végtelenül fensőbbségesen.
- Gyűlöllek - szipogta a lány, alig látva ki össze és feldagadt szemhéja alól. Mellette egy kanapé, mögötte egy gitár hevert, a padló kopott és koszos volt, néhol szétkaristol, repedt.
- Megérdemelted a pofont…
- Leszarom a pofonodat! Úgyis tudom, hogy nálad mindenre az erőszak a megoldás.
- Nem csak én hiszem. És nem tudom, miért nem érted meg, hogy én is segíteni akarok…
- Ne hazudj… ne hazudj! - Doris szeme villámokat szórt – Te senkinek sem segítesz magadon kívül.
- Te is tudod, hogy ez azért nem igaz.
- Meglopott téged - Doris a tenyerébe gyűri az arcát, aztán hátradől a padlón - Nem értem.
- Bárcsak engem lopott volna meg, Doris - Johnny kicsit visszavett fölényes hanghordozásából. Pár lépést sétált, és a kanapéra ült. Lábát férfiasan keresztbe rakta, aztán előrehajolt és masszírozni kezdte a halántékát.
- Én nem értem - Doris újfent bömbölni kezd - Szétszakadok. Szereted Trixyt?
- Majdnem annyira, mint téged.
- Azért csaltál meg vele.
- Doris, most nem erről van szó.
- Nagyon jól tudom, miről van szó. Te egy bűnöző vagy. És most, hogy nincs pénzed, már minket sem tudsz megvédeni. Saját magadtól!
Johnny füstgombolyagokat gyártott maga köré, s az ő arcán is megjelent egy emberinek tűnő homlokráncolás, ami magát az aggódását is bizonyíthatná. Doris úgy feküdt a padlón, mint aki golyót kapott. Minden tagja másfele állt.
- Hajlandó vagyok megbocsátani - Doris hangja nem a sajátjának festett. Johnny magába szippantott a kaparó füstből még jó pár slukknyit, s a bőrcipője talpán nyomta el a szivart. Úgy hajolt le Dorishoz, hogy a lány eperajkai pont az övé alá estek. Karját kinyújtva felültette a lányt, maga mellé húzta, és végigsimított a sötétlila karikán, ami a lány szeme alatt duzzadt.
- Gyűlöllek bántani - suttogta azon a reszelt hangján, és megsimogatta a lány sebeit - Sajnálom.
- Sohasem fogom elfelejteni - Doris a férfi mellkasához bújt, majdnem úgy, mint egy kismacska - De őt megértem, ő sohasem ígért nekem semmit. De te azt mondtad, hogy… én vagyok az egyetlen nő az életedben.
- A pofon…
- Engem az nem érdekel. Nem jelent semmit. Te ilyen vagy, indulatos, én meg bicskanyitogató. Nekem más dolgok fájnak, Johnny. Mi lesz Trixyvel?
- Nem tudom.
Johnny lehajtotta a fejét, hogy homlokon csókolja Dorist, de elvétette. A lány kibújt a karjai közül.
- Megkeressük.

*

Bár sohasem gondoltam volna, egyre többet fordulok meg a kosárlabdapályán. Sky ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérjem az edzéseire, én meg ahhoz, hogy legalább hátul foglalhassak helyet és stikában cigizhessek. Nevetségesnek gondol, de ezen már nem veszik össze velem, amiért hálás vagyok, mert így is kezdek belefáradni abba, hogy állandóan készenlétben legyen a tűhegyes nyelvem.
Sky nem hazudtolta meg az első benyomásomat - valóban minden edzés után kivirul. Lényegesen jobban tűr, több a kedves szava - és tegnap még étterembe is elvitt, nem olyan gyorsfagyasztottba, hanem valami mondén, flancos helyre, ahol még a köret is aranymagokkal teleszórt étlapon volt feltüntetve. Nem szokott zavarni, ha ő fizet. Néha viccesen megjegyzi, hogyha szeretném, kicsavarja a karomat, és megőrizhetem női büszkeségemet, de ilyenkor csak legyintek. Mindegy. Ami ingyen van, az finomabb.
A kosárlabda tompa puffanása és ennek visszhangjai a fülemben égnek, mint monoton délutáni program. A lábam most is a narancsszéken pihen, és messziről, félszemmel bámulom azt, ahogy Sky inai megfeszülnek egy-egy ugrásnál, összesűrűsödik a hátán az izom vagy megfeszül a nyakán az ér. Nem tudom miért, de van egy olyan impresszióm, hogyha egy férfi élvezi, amit csinál, olyan mintha szeretkezne. Például a zenészek: úgy érintik a gitárt, úgy fogják a mikrofont, mintha minden egyes perc külön orgazmust okozna, izzadságcseppek bödörítik a hajukat, mozgásuk egy násztáncot-járó madáréhoz hasonló, szemük ég, szájuk biggyesztett, nyitva felejtett… Ilyen Sky is, mikor edz - mikor játszik. Olyan átszellemült fejjel rohan, ugrik és dob, hogy néha rajtakapom magam, hogy elpirulva nézem. Aztán persze kizökkenek, amikor a síp, az üvöltés és az esések zaja összekaristolják a dobhártyámat, de kezdek ráébredni, hogy a kosárlabda nem is olyan rossz. Egyre jobban fáj, hogy már csak egy edzést nézhetek meg.
Belekortyolok a szívószálas üdítőmbe, relaxálni vágyván hátradöntöm a fejem, had lógja ki magát. Talán kicsit el is pilledek, de mikor újra figyelni kezdek, már nincs labdapattogás, helyette a lépcsőn sétál felfelé két láb, egyre közeledve hozzám. Lent beszélgetés, összemosódó férfihangok, röhögés.
- Na, mi van? - ásítok, és ócska mosolyt kanyarintok Skynak.
- Tusolok egyet - mondja – Aztán lesz még egy megbeszélés, és lenne egy csapatépítő…
- Aha - bólintok megértően – Akkor nem várlak meg…
- Ha hagynád, hogy egyszer is befejezzek egy mondatot, el tudnám mondani, nem megyek. Nincs jól a vádlim, és amúgy sem szükséges. Elmehetünk este valahova.
- Randira hívsz, mon ami?
- Holnap visszamegy a csapat New Yorkba. Nincs messze, de végetér a kis együttélésünk, gondoltam, megkoronázhatnánk.
- Szép volt ez a pár nap – nevetek fel.
- Aztán egy hét múlva megyünk Kentuckyba, mert kezdődik az edzőtábor. Már most rosszul vagyok tőle… Na, mindjárt jövök - int egyet, és hátat fordít, én meg újra megpihentetem a szemem, de alig telik el öt nyugodt perc, újra hallom a visszhangos lépteket.
- Ilyen gyorsan végeztél? – sóhajtom.
- Szia, Robbie vagyok. Te meg Sky új nője, nem? - kipattan a szemem.
- Öhm. Mondhatni.
- Nagyon csinos vagy. Csodálkozom, hogy még nem jöttél le hozzánk bemutatkozni. Sky ritkán hoz magával csaj az edzésre, a fiúkkal már 50 dolcsinál jár a fogadás, hogy milyen komoly lehet… Modell vagy? Színésznő?
Magamban elfintorodok. Szegény Sky. Ez a melák-mamlasz biztos az eddigi összes barátnőjét kikergette a világból.
- Szólj, ha ezernél jár a fogadás, akkor majd megmondom – kacsintok, s mivel az ügy részemről túltárgyalt, az innivalóba szürcsölök és becsukom a szemem.
- De esküszöm, hogy ismerős vagy nekem - Robbie arrébb rakja a cuccomat, és mellém roggyan. Hatalmas termete szétárnyékolja a kilátást - Szappanoperák?
- Nem.
- Valami romantikus-film?
- A-a.
- Műsorvezető? Elmondhatod, teljesen megbízható vagyok, ha esetleg titokban akarjátok tartani még. Sky jó srác, csak egy kicsit alacsony, persze azt gondolnád, hogy nem, de aki a két métert nem éri el, itt nehéz…
A Hegy mögül meglátom, hogy Sky immár üdén kilép az öltözőből. Összeakad a tekintetünk. Ő rémült-idegesen les fel, én meg 'Nem tudok mit csinálni' pillantással húzom fel az orromat.
-… persze nem akartalak megbántani… - ahogy a combomon egy csokoládétenyeret érzek, megszakítom Skyjal a beszélgetős-pillantást. Kicsit összeráncolom a homlokomat, mert nem figyeltem arra, hogy mivel bánhatott volna meg, de bőven elég a tenyere. Megint.
-… esetleg valami pornófilm?
A nevetés úgy bukkan elő belőlem, hogy véletlenül majdnem leköpöm a centert. Eltolom a tenyerét a combomról, vigyorom a fülemig húzódik:
- Fú, te tényleg seggfej vagy.
Robbienak kell pár másodperc, amíg összelegózza az információkat. Aztán leejti az állát. Egy darabig nem szólal meg, én meg élvezem a hatást. Robbie megmarkolja a combomat.
- Te leseggfejeztél?
- Na jó – mondom és intek Skynak, ki felgyorsult tempóban közeledik – Ha most nem lesz dejavu-d, én istenemre mondom, le is hülyézlek.
- Hej, Robbie. Ő itt… Genevieve.
Sky arcán cikázik egy villám. Kicsit neheztelve néz rám:
- És nem szégyenlős típus.
- Észrevettem.
Robbie bólint, aztán megint rám néz. Sárgásbarna szeme összeszűkül. Csöndterápia zajlik jó pár percig, szinte hallom, ahogy Robbie fogaskerekei pár barázdát csempésznek a férfi agyába. A végeredmény egy nagy, hófehér vigyor.
- Te vagy az a kurva - mondja fellelkesülve. Skyra néz – Haver.
- Nem kurva - mélyül el a jó tündérem hangja.
 - De, most már tök emlékszem.
- Kérj tőle elnézést, fifi. A neve Genevieve. És francia.
Robbie felnyerít:
- Hagyjad már, ne nézz hülyének, Turner. Ez a kurva!
A stadion akusztikája annyira jó, hogy a kiáltás az összes zugába maradéktalanul eljut. Elvörösödök, és megilletődök - pedig tudtam, hogy eljön ez a pillanat, és valljuk be, nem alaptalanak a mondatok. Mégis, majdnem meg vagyok megbántva, de nem annyira, mint Sky.
- Kurvára szívd vissza és kérj elnézést - Sky kisimult edzés utáni állapotát egy lüktető ér váltja fel a homlokán.
- Mi a faszért szívnám? Semmi gáz, haver, totál megértem, hogy megtartottad - Sky arca megrándul - Gyakorlat teszi a mestert. Biztosan fékeveszett jól érti a dolgát. Sky, jól csinálod... Majd néhanapján kölcsön is adhatod...
Sky rám néz és én próbálok lazán rávigyorogni, legyintek is, hogy hagyja, de a keze már ökölben van... Mielőtt Robbie visszafordulna felém, hogy folytassa a társalgást, Sky recsegő hangon mondja: 
- Robbie, menj a picsába.
Olyan gyorsan mozdul a keze, hogy nem tudok feleszmélni, és Robbie majdnem rámdől a balegyenes hirtelen erősségétől. Felállok.
- Neked meg mi a franc bajod van? - kap a néger a vérző orrához. Heves vérmérsékletű lévén nem hagyja megtorlatlanul az ütést. Sky ajka felreped. Erényem Védelmezője úgy lép ki Robbie újabb ütési kísérletei elől, mint a profi bokszoló, de sűrűn találnak be a másiknak, én hiába kiabálok és rángatom a ruhájukat, úgy ütik egymást, mintha életük összes feszültségét most és így szeretnék levezetni. A csapattagok - mintha negatívban lenne a stadion - alul közönséget alkotnak, és a fent zajló műsort figyelik. Egy-két srác elindul felfelé, de nem sietnek és nem is tűnnek döbbentnek, nagy valószínűséggel előfordult már ilyen pattanás Robbienál. 
Skynál viszont, mint később megtudom, még nem.
A stadion előtt a kocsiban várom meg, amíg a pasast korholja a vezetőedzője. Eltiltást nem kap, de később olyan vörös fülekkel ül be hozzám a kocsiba, mintha csak engem látott volna meztelenül.
- Heroikus alkat vagy - mondom neki ércesen.
- Csend - indítja be a kocsit.
- Nem kell verekedni azért, mert valaki lekurváz. Képzeld többször is megesett, és még élek. Ha úgy vesszük, te is lekurváztál már. Sőt, ha úgy vesszük, az vagyok.
- Voltál - úgy fogja a zsebváltót, hogy mindjárt ketté törik a kezében - Robbie már úgyis imádkozott egy horogért. Hogy lehet valéaki ekkora tahó? 
Elferdült szájjal nézek Sky kicsipkézett arcára.
- Vannak stigmák, amitől nem könnyű megszabadulni, nem is biztos, hogy meg kell. A te sebeidtől viszont nem ártana... Olyan püffedt az arcod, mint Depardieu-nek.
- Hagyjad már.
- Nem vagyok hálás. Hülye vagy.
De azért óvatosan átnyúlok a váltó felett, és belemasszírozok Sky kemény combjába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése