-->

2016. február 10., szerda

12. fejezet - Johnny's six

- Te küldted rám őket? - suttogom és hátrébb lépek.
- Bajt hoztál a fejedre, nem az én hibám - húzza össze a szemét a férfi.
Doris könnyes ujjait - mint háziasszony a lisztet - szoknyája szegélyébe törli. Aztán megfogja jéggé dermedt kezemet. Hagyom, hogy beljebb rántson, hagyom, hogy mindketten Sky lakosztályába lépjenek. És leblokkolok. Széthasznált agyam megszűnik gondolkodni, lépek ide-oda, leülök a kanapéra, és arra áldozom minden energiám, hogy az arcom kifürkészhetetlen maradjon.
Johnny leül velem szembe, Doris mellém telepszik, átölel, tart, rám simítja az arcát. Még eltolni sem vagyok képes, pedig minden hiányzik, csak emberi érintés nem. Legfeljebb Skyé.
Az exfőnököm előveszi a legmegértőbb hangját, de a sok whisky és szivar kiölte a lágyságot, bizalomgerjesztésből érces hangja akkor is megbukna, ha élete végéig szopogatná a torokfertőtlenítőket és inná a mézet.
- Először is. Mi ütött beléd?
Nem felelek, mert először is, a kérdés nem más, mint formalitás, se Johnny nem kíváncsi arra, hogy miért húztam el, másrészt én sem neki ecsetelném a döntésem mély lelki okait.
- Mire volt jó ez a sok baromság? A lehető legrosszabb megoldást választottad. Arra nem gondoltál, hogy beszélsz Dorissal vagy nem tudom, milyen barátaid vannak… Esetleg velem? Normálisan? De már persze mindegy és nem is ezért jöttünk.
Doris megszorítja a kezem.
- A pénz? - szánalmasan érzem magam.
- Nem az izgat. Csepp a tengerben.
Összerántom a szemöldököm, és nem értem – tényleg nem értem, mi ez az egész. Pár perc csönd után Doris megnyugtató mezzóján érkezik egy mese, hallgatom, bár nem nézek senkire, a térdem mindenkinél érdekesebbnek fest.
- Sok mindenkivel nem találkoztál, amikor nálunk dolgoztál én is csak azért ismerem őket, mert Johnny mesélt róluk. Alexandrov és Geremaya törzsvendégek voltak nálunk, csak nem a bárrészen, hanem az alagsorban. Geremaya egy vékony néger strici, Alexandrov pedig az ukrán testőre. Johnny üzleti kapcsolatban állt velük egészen három hónappal ezelőttig, mikor is volt az a nagy razzia nálunk. Az egész azzal kezdődött, hogy a néger utcai lövöldözésbe bonyolódott, és lyukasra szaggatott BMW-vel jutott haza, ahol aztán háborút hirdetett és ideges lett, mert amellett, hogy megsérült még a rendőrök is rászálltak. Johnny – Doris hosszan a férfira nézett – nem akart jobban belebonyolódni a dolgokba és úgy gondolta, többet nem szeretne üzletelni Geremayaval.
- Mivel üzletelni? - nézek fel egy pillanatra.
- Szerinted? - recsegi Johnny – Ha azt hiszed, hogy a kábítószer fán terem, lehet, hogy igazad van, de én sajnos nem tudom onnan szedni. Viszont lemondtam az egészről, mert a klub jó híre és az ott dolgozók ennél többet érnek. Geremaya viszont nem túl közreműködő, amikor valaki felbontja vele a kapcsolatot és tudod Trixy, látni rajtuk, hogy nem szeretnék, ha a te pénzed máshová vándorolna. Először engedményeket tett. Olcsóbb kábítószer, kevesebb rendőri ellenőrzés. Aztán emlékszel, mikor Dritta kórházban volt?
- Rémlik – motyogom.
- Nem volt valami jó minőségű az olcsóbb drog, Dritta majdnem feldobta a talpát, ha aznap otthon találja belőni magát, lehet, hogy már nem élne. Tényleg ki akartam szállni, de aztán jött a zsarolás. Súlyos védelmi pénzeket követeltek tőlem, amit ha akartam volna se tudtam volna fizetni, ráadásul a konkurencia is megkeresett, ami szintén nem tett boldoggá. A rendőrséghez meg üres kézzel és egy kétes lebujjal nem igen mertem fordulni, tekintve, hogy a fél hatóság az alagsoromban töltötte az éjszakáit, szóval minden protekciómat bevetve összegyűjtöttem Geremaya ügyfeleit, akik között politikusok, üzletemberek is voltak… Pár napig örültem neki, Geremaya pedig megijedt és ő akart nekem fizetni, hogy visszaadjak minden számlát, minden nevet, minden fényképet. A pendriveot egy revolver agyába helyeztem, közvetlenül a tár helyére, és Mr. Grantnak akartam adni, a konkurenciának. Üsse ki Geremaya-t a nyeregből, vállalja a felelősséget meg a háborúskodást. Tökéletesen ment előre a terv.  Grant Észak-dakotai drogtermesztő, a legbefolyásosabb ma egész New Yorkban. Grant fizetett, Geremaya félt, te pedig véletlenül zsebre vágtad az egészet. Mindenki téged kezdett el keresni.
- Szóval te uszítottad rám őket.
- Nem úgy terveztem, hogy hamarabb találnak meg, mint én. Azt se tudtam, hogy van fogalmuk arról, hogy nézel ki. Add szépen oda Dorisnak a fegyvert és még az ötezer is nálad maradhat, aztán minden megoldódik, többé látnunk sem kell egymást, felőlem utána azt csinálsz, amit akarsz. És kezeskedem, hogy többet nem fognak keresni.
A következő, amit érzékelni tudok, hogy Sky hatalmasra tágult szemekkel áll a nappali közepén. Érintetlen edzéscuccát döbbenten rakja le maga mellé, aztán rám néz. Férfiasan nem jelez semmit az arcával.
Krákogok egyet, és halkan megszólalok:
- Johnny, Doris. Ő itt Sky… a vendéglátóm.
Johnny nyakból fordul hátra és bólint. Doris megszeppenve integet, Sky pedig előveszi a legmélyebb hangját a tarsolyából:
- Fél órája sem mentem el.
- Miért nem vagy edzésen? – kérdeztem tőle.
- Fogd be a szád.
Nem sértődöm meg csak bólintok, aztán Johnny égető tekintetébe és Doris könnyhálós szemébe nézek. Kedvenc térdeim közé szorítom a reszkető kezemet. A tüdőm kicsit összeszorul, a szám kiszárad.
Doris megsimogatja a vállamat:
- Nem lesz semmi baj. Csak add oda a revolvert.
Sky összevont szemöldökkel közelít meg minket, aztán kérdőn rám néz. Megrázom a fejem.
- Már nincs meg.

Órákkal később is dübörög a fülemben Johnny ordítozása meg Doris bömbölése, de semmi mást nem érzek, csak azt, hogy mennyire idegesítenek. Nem vagyok hálás az információkért, azt se tudom, hova kéne pakolnom vagy mit kéne kezdenem vele, ha tehetném inkább visszapörgetném a lomha Időt, és tarkón vágnám magam, ha a csöngetésükre felelni óhajtanék. Cigiről cigire gyújtok, Sky pedig - totális uraként az általa nem is igen ismert történetnek - Johnnyval kocsiba ül, és a fegyver után hajtanak, vissza a motelbe.
A cigi jó érzés. Néha azt képzelem, hogy a füstből füldugót is bírok hajtogatni, csakhogy ne kelljen Doris hangját hallanom. Lelkemből lelkedzett barátnőm ablakot nyit a befülledt szobába, beszélgetni akar, szavakat keres és dobál hozzám, de próbálok úgy csinálni, mintha nikotinnal tartósított múmia lennék - mozdulatlanná gémberedek, cigit tartó ujjamat az ajkamhoz tapasztva.
- Jól kijöttök Sky-jal - hallom Doris kedveskedő hangján - Összejöttetek?
- Nem - dünnyögöm - Mon ami, nem kell beszélgetnünk.
- De kell. Most kivételesen nem miattad, hanem miattam. Mindjárt sztrókot kapok, valamivel le kell vezetnem a feszültséget.
Felé nyújtom a cigis dobozomat, mire macskásan fúj egyet és hátradől a kanapén.
- Mi a francért csináltad ezt? A lehető legnagyobb baromság, amit elkövettél, pedig voltak szar napjaid. Szeretlek, Trixy, bármennyire nem érdemled meg, de most nem csak magaddal basztál ki, hanem mindenkivel.
- Johnny egy segg. Nem érdekel. Nem direkt csináltam.
- És itt hagyd abba, mert tényleg nem érted. Szeretem Johnny-t, persze nem mindig vallom be magamnak. De régóta szeretem. És nincs semmi magyarázata. Tényleg szokott bántani, tényleg rengeteget fogdos, amivel talán... megalázó helyzetbe hoz, de egyszerűen szeretem. Úgyhogy azt nem értem leginkább, miért kellett vele lefeküdnöd.
- Úristen.
- Tudom, hogy a többiről nem tehetsz. Azon felesleges rágódni.
- Doris, nem tartozom magyarázattal, nem vagyunk barátok. És hülye vagy.
- Mégis te vagy a szarban, nem én.
Kicsit meghökkenve nézek fel Dorisra.
- Mi van? - von vállat – Azt hiszed nem függ össze? Ha normális lennél, nem így léptél volna le, mindent elégetve, na meg mindenkit. Mérges vagyok rád, de tudod mit? Életemben először szánalmasnak is tartalak, mert rájöttem arra, hogy te kevésbé érdemled meg a szeretetemet, mint Johnny.
- Valljuk be - mondom, de azért kicsit kapar a torkom tőle - Nem jó emberekre fecsérled a gyönyörű lelkedet.
- Fogd be.
Hátradőlök a kanapén, beengedem magamhoz a hangulatot és olyat sóhajtok, hogy már majdnem sírok. Doris csak pár percnyi gondolkodási időt engedélyez:
- És mi lesz, ha nem lesz meg a revolver? – kérdezi.
- Mindig lesz valahogy.
A tarkóm alá gyűröm a kezemet, és kellemetlenül ficánkol a gyomrom a hasüregemben.

***

Sky és Johnny irracionálisan néznek ki egymás mellett. Mindketten erőteljesen férfiak, sugározzák a radioaktivitást, de mégis, az egyik a fekete, a másik a fehér, Sky látványára megnyugszom, Johnnyéra újból és még jobban ideges leszek.
Sky széttárja a karját.
- Már nincs ott - bólint - Természetesen gondolhattuk.
Felülök és elmosolyodok.
- Persze. Nem meglepő.
- Nem túl indokolt ez a nyugalom - morogja Johnny, és a kanapé támlájába markol. Máris szivart rágnak a fogai.
- Ne haragudj, mon cher, de tudod, hogy mániám megszegni az elvárásaidat.
- Vagy akárki másét - bólintja Doris, és magára erőltet egy mosolyt. Vágom a feszültséget a levegőben, Sky is érzi az elektromos kisülések csípős szagát. Fintorát elnyomja, úgy, ahogy illik, kiosztja a nappalit Doris és Johnny alvóhelységének, engem meg kézen fog, és a hálóba visz. Gondterhelten néz rám, mire én csak kesernyés vigyorokkal tudok felelni. Hátradönt az ágyon, és mellém hever.
- Miattad már a harmadik szívinfarktusomat hordom ki lábon.
- Te orvosi csoda.
- Felfogod egyáltalán, mennyire nagy veszély…
- Nem, és nem is szeretném,  du miel. Inkább folytassuk a korábbi beszélgetésünket - az oldalamra gördülök, hogy farkasszemet nézhessünk - Mi lenne, ha elfelejtenéd azt, amit reggel mondtam?
- A szexről? - sóhajt Sky. Kezd belém fáradni.
- Aha. Most már akár könyörögni is hajlandó vagyok.
- Nem kell könyörögnöd, csak hagy már az egészet a francba. Túltárgyaltuk.
- Tudom - visszadőlök a hátamra- Egészen egyszerűen meglepődtem attól, amit csináltál velem, és azt hittem, hogy még egy szex örökös hűséget követelne.
- Kislánykorom óta ilyen férfire vágyom, mint amilyen te vagy - Sky úgy tűnik, mindjárt megőrül. Nem veszek róla tudomást.
- És azt is bevallom, hogy jól érzem magam veled – úgy beszélek, mintha az utolsó szó jogán tenném - Senki sem verekedett még értem, tudod?
Már mindenem reszket, és a hangulatom olyan, mint egy akasztófavirágnak, nyújtózásommal óvatosan az orra alá dugom mindkét formás mellemet. Annyira vágyom arra, hogy megérintsen, és úgy csináljunk, mintha a mai nap nem csesződött volna el ennyire, az életem nem csesződött volna el ennyire…
Sky megharap, aztán felhúzza a szemöldökét:
- Hagyjál békén. Nem fogunk szexelni. Nem játszunk, Trixy. Tartom magam, ne idegesíts. Nem nyúlok hozzád úgy.
- Mon Dieu, mindjárt bőgök Sky. Igazán megérdemelném, hogy eltereld a figyelmemet.
- Itt a vállam, átsírhatod.
- Nem sírok más előtt, seggfej! - ütöm mellkason. Ügyes reflexeivel elkapja és megtartja a kezemet. Kitámaszt, aztán rám hemperedik. A szemébe bámulok. Hülye játék, most úgy csinál, mintha egy hisztérika lennék, de mocsárszerű, értem csillogó szeme megnyúzza a lelkemet, amivel több érzést bír összeugrasztani bennem, mint a nyitnike Doris.
- Ne félj - mondja.
- Sohasem félek - suttogom.
- Csak majdnem annyiszor, ahányszor hazudsz.
- Excusez-moi, de tévedsz.
Rám nehezedik, és mintegy megcirógatja a dacos államat.
- Inkább mélyedj el a kussban - susogja.
- De akkor nem tudok könyörögni, hogy hozzámérj...
- Maradjunk annyiban, hogy nem kell. Viszont ha megszólalsz, azonnal abbahagyom.
És nem beszélek többet, helyette kicsit megkönnyezem Őt, meg az a lepedőt. Nem tudom, hogy mennyire veszi észre. Mindenesetre semmit sem hagy abba.
 - Mi lesz így veled? - sóhajtok és felkönyöklök az ágyon. Sky arcára nézek, aki hátradöntött fejjel bámulja a plafont, s homloka steppelése miatt hajlandó vagyok az feltételezni, hogy gondolkodik. Muszáj kizökkentenem.
- Velem? - húzza keserédes mosolyra az ajkát - Mi lenne?
- Hát a kimaradt edzés. Ez a halványkék hold a szemed alatt. Az, hogy nekem már az edzőtáborra vagy mire kéne készülnöd. Rossz hatással vagyok rád.
Oldalra dőlök, hogy szemezhessek az arcélével. A mellem fel-s alá ütemezik, a takarót pedig magamra rántottam már. Sky persze nem zavartatja magát, a maga meztelen szépségével fekszik háton, s ha nem lenne olyan érdekesen szép a profilja, mint amilyen, hát bizonyosan lejjebb siklana a tekintetem.
-Én inkább rajtad gondolkozom - feleli - Te mit akarsz csinálni? Még mindig nem akarod hívni a rendőrséget? Két idegen van a nappalimban.
- És egy az ágyadban. Ne törődj vele.
- Ezt mondod. De mit akarsz? És miért én kérdezem ezt tőled?
Óvatosan oldalra dől, és belehunyorog a szemembe. Semmi sem lenne nála vonzóbb az egész földön, mégis beborítanám egy lepedővel. A bokáját, a vádliját, az izmos combját, az alhasa laposságát, a medencecsontja kitüremkedését, meg az összes forró részletet. A szájába pedig szivacsot tömnék.
- Tényleg nem ismerlek - folytatja - De annyira azért nem zavar. Amint látod. Csak lényegesen több a gond, mint…
-... amit el lehet kefélni? Igen. Tudom. Mi lenne… ha nem csak én fognám be a számat?
Sky beletörődően elvigyorodik, és a takaró alá nyúl, hogy a derekamnál fogva közelebb húzhasson.
- Soha többet nem fogsz tudni lábra állni.
- Te sem - morgom a nyakába.

Aztán lassan, de biztosan a számra csúszik a szájával, és az ajkamba harap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése