-->

2016. február 17., szerda

14. fejezet - Nincs megváltás

New York nem mindig olyan fényes, csillogó és művelt, mint amilyennek a tv-n keresztül látszik. Vannak Bronxban olyan kis sikátorok, ahol még csak sötét sincs, de bekábulsz a szagtól s a roskadozó fém vasúti átjárók alatt más dimenzióba kerül a civilizáció. A kukákban - tévedés ne essék - nem ég a tűz,  egyszerűen csak fonnyadnak az emberiség utolsó erkölcsi tanításai. Akinek nem megy az élet, az idejön és a legszomorúbb, hogy hiába undorodik: itt marad.
Dritta egy szétgraffitizett falnak támaszkodik és olcsó cigit pöfékel. Méretes kebleit másfél percenként igazgatja, de amikor meglát, úgy marad, aztán gyorsan eldekkeli a cigarettát és hátat fordít.
Kicsit gyorsabban lépek, hogy utolérjem.
- Dritta!
Tempója ravasz, ügyesen kerülgeti az embereket. Nem értem, mi ütött belé, de aztán ezt a lapátot a nemisérdekel szemétdombra száműzöm.
- Dritta…!
- Hagyj békén!
Kicsit futok.
- Rossz a lelkiismereted? Állj már meg!
- Mi a faszt akarsz tőlem?!
- Nem foglak bántani - mondom és beérem. Hátrarántom a vállát, és megszorítom. Egymás elé kerül a szemünk, Dritta próbál unott és semmitmondó arcot vágni. Talán még rágózást is imitál.
- Hogy vagy? - kérdezem.
- Fáj, ahogy szorítasz.
- Sohasem csíptük egymást igazán - rámosolygok, de legszívesebben pofon csapnám és otthagynám az utcasarkon, ahol megtaláltam.
- Mit akarsz tőlem? Nem úgy volt, hogy eltűntél? Mindenki  azt remélte, hogy soha sem jössz vissza!
- Ne aggódj, én sem terveztem. A segítségedet szeretném kérni.
- A micsodámat?!
- A segítségedet. Tényleg fontos. Ismered Geremayat?
- Nem tudom, miről beszélsz. Lesül a bőr a képemről...
- Dritta, az enyémről is, de Johnny...
- Nem érdekel Johnny, állandóan jön a kétértelmű hülyeségeivel meg úgy utasítgat, mintha joga lenne rá. Az, hogy neki dolgozom, nem jelenti, hogy nem csinálhatom azt, amit akarok! Úgyhogy már csak dolgoztam. De neked ehhez semmi közöd.
- Meghalt.
- Kicsoda?
- Johnny.
Pár másodpercet engedek, aztán megismétlem a mondatot jobban artikulálva. Még mindig nem érti.
- Micsoda? - nyögi.
- Ma éjszaka.
- Meghalt?
- Láttam.
- Úristen - Dritta szeme üvegessé mered, aztán a szája elé kap.
- Engem is meg fognak ölni. És ha belejönnek, lehet, hogy téged is. Ki tudja. Te szerintem ehhez jobban értesz.
- Nem - Dritta az ujjára harap, és próbálja visszagyűrni a könnyeit, aztán hirtelen felindulásból meglöki a vállamat és újra elindul. Menekül.
- Hagyj békén! - sírja.


***



Fél órával később Dritta már előttem ül egy Burger King asztalánál, sminkje szétfolyt majdnem annyira, mint a tudata.
Keze úgy remeg, mintha áramütés érte volna és feltűnően nem néz a szemembe. Az összes fogpiszkálót eltörte, amit az asztal közepére raktak.
- Mi történt? - kérdezi ezredjére.
- Ismered Geremayat? - kérdezem én.
- Nem tudom…
- Dritta ne hülyéskedj. Válaszolj már. Tudom, hogy ismered.
- Ha elmondod mi történt, én is elmondok mindent. De tudni akarom, hogyan halt meg Johnny.
- Én sem értem - életemben először nincs bennem gúny és rosszindulat, mikor Drittával beszélek. Annyira szükségem van a segítségre és rá, hogy már nem is szégyellem bevallani, ráadásul a sírás is kerülget, persze inkább megdöglök, minthogy Dritta előtt tegyem.
- Segítened kell benne. Ha tudsz. Amikor elmentem innen, elloptam Johnnytól 5000 dollárt és elhoztam a szekrényéből egy revolvert. Sértett voltam és dühös, és menekülni akartam, mert itt már a levegővételt sem tudtam elviselni. Aztán Bostonban két fickó engem keresett és feltúrta a szobámat. Az egyik egy nagydarab orosz pacák volt, Alexandrov. Most már ő sem él.
Doris újra a szája elé tette a kezét, de most nem harapott bele.
- Aztán Johnny is megtalált. Kiderült, hogy a fegyver kell neki, és mindenki azt keresi, nálam viszont már nem volt. Elhagytam. Johnny elmondta, hogy őt zsarolja és sakkban tartja egy Geremaya nevű alak, akit te is ismersz. Drogterjesztő.  Van egy Grant nevű is, aki meg Geremayat fúrja. És Johnnynál volt egy pendrive, amin rajta volt minden olyan fogyasztó, aki Geremaya üzletkörébe tartozott. Vissza akart vele zsarolni, ha mást nem, odaadni Grantnak. Én azt a pendrive-ot hagytam el a pisztollyal. Johnny elhozott engem egy megbeszélésre Granttal, de nekem már furcsa volt az egész. Ugyanis Grant mellett állt Alexandrov, aki Geremaya testőre volt. Grant és Geremaya kibékült. És mivel Johnnynál nem volt már pendrive, viszont sok gondot okozott, egészen egyszerűen lelőtték. Egész egyszerűen. Szükségem van a segítségedre.
Dritta néz egy darabig, olyan fagyasztó tekintettel, amit talán még senki sem látott tőle. Kék szeme - ami alá sötét karikákat rajzolt a drog és a kétségbeesés - olyan sötét lett, mint a mélytenger. Undorodva szólal meg egy kicsit később:
- És aztán mi a fasznak? Te nem bírod nem kavarni a szart?
- Nem erről van szó - magyarázkodom.
- És mit akarsz vele kezdeni? Geremayaval? Odamész és magdaat is lelöveted? Abban mondjuk szívesen segítek.
- Bosszút akarok.
- Röhög a vakbelem, Trixy. Mire jó az?
Én sem tudom, csak egyet érzek:
- Arra, hogy menjen a picsába.
Dritta hátradől és kifésüli a haját a szeméből.
- Neked kéne elmenned a picsába - mondja.


***


Remegnek az ujjaim. Úgy éreztem eljött az ideje, de nagy hülye voltam, hogy így alábecsültem az érzelmeimet. Dritta azt hiszi, Dorissal beszélek, de én el se gondolkoztam azon, hogy őt hívjam. Nem akarom hallani a hangját, nem akarok vele beszélni, nem akarom hallani, ahogy sír, nem akarom, hogy tartanom kelljen a lelkét, mert nem lennék rá képes.
Ragacsos, koszos fülkében állva próbálok semmihez sem hozzáérni, de olyan megerőltető élni ebben a pár órában, hogy mégsem érdekel - Sky hangja, mint a forró víz, a méz és  a  só - megremegtetik a dacos térdem, úgy, hogy az oldalamat a zsíros üvegnek eresztem. A kagylóba lehelek, éhesen, fájva, és próbálom tartani magam - hogy Dritta ne vegye észre, hogy roskadozom, hogy bárki, aki kint áll, azt se sejthesse, hogy létezem. Alig bírok köszönni:
- Bon jour.
- Hol vagy? Élsz még? Nagyon aggódom - hadarja Sky és ő egy percig sem gondolkozik azon, hogy lecsapja a telefont - ő hál' istennek nem olyan, mint én.
Könnyet nyelek.
- Ma is kihagytad az edzést, mi? Mindegy... Csak... most... ne szólj Dorisnak, hogy én hívtalak... csak veled akarok beszélni.
Érthetetlen módon nem bírom kinyögni a szavaimat a terebélyesedő gombóctól a torkomban. Az ajkamra harapok és kihúzom magam, megtörlöm a szememet.
- Mi történt?
Mi van, Gen? Nem számítottál a kérdésre? Neki miért nem tudod csak úgy félvállról odalökni, mint Drittának?!
- Nem... - suttogom és szipogok egyet - Sky, igazad volt. Félek.
- Hol vagy?
- Bízz bennem - suttogom - Kérlek. Csak beszéljünk. Ismered a Cimetire du Pere-Lachaise-t?
- Gondolom - halkul el.
- Párizsban. Ott van Edith Piaf is. Ha nem találkoznánk valami oknál fogva...
- Ne ijessz meg, Genevieve.
- Légy férfi, és gyere el oda. És akkor minden világos lesz.
- Mi történt?
- Johnny meghalt - lehelem - És Dorisnak üzenem... hogy annyira sajnálom.
- Micsoda? Gen, ne csináld, micsoda?
- Sky, vigyázz Dorisra, kérlek. Tudom, hogy annyi mindent kértem már és nem adtam semmit, de tedd meg nekem. A maradék pénzem a hálóban van, add oda neki. Ne engedd vissza New Yorkba. És te se gyere utánam…
- Genevieve! Trixy! Istenem, melyik hülye nevedre hallgatsz?! Hagyd abba, fogalmam sincs, miről beszélsz!
- Sky, még valami…
- Trixy!
- Mindent köszönök.
Kinézek a fülkéből, és látom ahogy Dritta rágót akaszt a fogai közé, most már igazit. Kifújom a levegőt. Már biztos vár rám.
Pár pillanatig nézek magam elé, hallom ahogy a fémnegyeddollárosok ide-oda gurulnak a telefonfülkében.
- Ne tedd még le - hallom Sky hangját a másik oldalról. Elhalkult. Minden szava kapaszkodásnak tűnik, kapaszkodásnak a kezembe. Egyet remélek - hogy akkor legalább megtart, mert már alig bírok állni a lábamon.
Sky hangja éket ver a szívembe:
- Énekelj nekem.
Hallom, hogy Sky egy gombbal átvállalja a hívás költségeit.
- Te nem vagy normális…
- Énekelj nekem valamit, bármit. Csak hallani szeretnélek.
Immár visszafordíthatatlanul pityergek.

He left no time to regret
Kept his dick wet
With his same old safe bet
Me and my head high
And my tears dry
Get on without my guy
You went back to what you knew
So far removed from all that we went through
And I tread a troubled track
My odds are stacked
I'll go back to black
We only said goodbye with words
I died a hundred times
You go back to her
And I go back to.....
I go back to us

I love you much
It's not enough
You love blow and I love puff
And life is like a pipe
And I'm a tiny penny rolling up the walls inside
We only said goodbye with words
I died a hundred times
You go back to her
And I go back to
We only said goodbye with words
I died a hundred times
You go back to her
And I go back to
- Black.

A helyére csapom a kagylót, aztán megtörlöm a számat. A homlokomat. A hajamba túrok. Aztán Drittára nézek, aki időközben cigire gyújtott. Úgy szólnék, hogy a rágó mellé nem illik füstöt szívni, de már lehet, hogy nincs értelme. Nincs értelme semminek. Úgy fáj minden gondolat, hogy legszívesebben soha többet nem szólalnék meg.  

Várok még a koszban egy kicsit, mielőtt kimegyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése