-->

2018. június 8., péntek


Az arc nem bocsát meg a tükörnek,
én pedig nem bocsátom meg, hogy látod
Hallgat az igazság, pedig egy törött pohárban
is bármikor megtalálod.
Nem kell hazudnod, suttogja a vodka, mert
salakos pályán úgy nem fáj az esés,
ha mellette a lelátó félig kikotorva.
Így véres térddel is könnyebb a felkelés.
Nem kell hazudnod, de hazudhatsz mégis
Mert az igazságot holnap letagadjuk.
Így futjuk a kört, és ha célt érünk, protézis
amivel a szívünket végül jól eltakarjuk.
Az arc nem bocsát meg a tükörnek és
én sem bocsátom meg, hogy ezt te látod.
Látod, hogy hazudok, de csak hazudsz te is
mert nem ismer a cinizmusunk korlátot
Ismer viszont minket, fertőz, megesz, belak
és átszövi a kibaszott világot
De átsző engem is ugyanúgy, mint téged
és ha kiszeded, mint egy üvegszilánkot,
vérzel, mint a salakon
és úgy, de úgy fáj, akkor is, ha beheged
hogy az arc akkor és akkor sem bocsát meg
ha tükör végül örökre megreped